A Mujina,  a borz régi japán elnevezése. Pár régióban a tanukikkal, vagy pálmasodrókkal helyettesítik. További zavarokat okoz, hogy néhány területen, a borzhoz hasonló állatokat, mind "maminak" hívják. Emellett Tocsigi régió egy részében, a borzokat, a mosómedvéket, és a tanukikat, egyaránt mudzsinának nevezik. A kavarodás oka abban keresendő, hogy a régi időkben vélhetőleg sokszor összekeverték a mujinat és a tanukit, mivel ránézésre ez a két állat alig különböztethető meg egymástól. Ahogy a tanuki és kicune, úgy a mujina is egy alakváltó, embereket megtréfáló, pajkos lény. Lafcadio Hearn, egyik története révén vállt népszerűvé a mujina egy formája, az "arc nélküli szellem". Angol nyelvterületen, helytelenül mujinaként emlegetik, míg az eredeti japán elnevezése noppera-bó, ennek a jókainak. Azonban a noppera-bó, nem csak borz, hanem más szellem is lehet, ami átváltozott arc nélküli emberré. A mujina apró, fura, rakoncátlan állat, a japán folklórban. Természetéből fakadóan rémisztő, de nem ténylegesen rosszindulatú, vagy erőszakos lények. Szeretnek bárkiből tréfát űzni, de különösen a gonosz embereket kínozzák, azzal a céllal, hogy az a többiek számára bolondnak tűnjön. Úgy gondolták, a mujina az alakváltás és a bűbáj nagymestere. Egy történet arról számol be, hogy egy mujina, buddhista szerzetesnek álcázta magát, és hat évig élt egy öreg kolostorban. Aztán meggondolatlanul hagyta, hogy meglássák a farkát. A mujinák is képesek bijúvá, azaz sok farkú állattá változni, a kicunéhez hasonlóan. Ezek közül, leggyakrabban a hét, vagy kilenc farkú egyedek tűnnek fel, és úgy mint a rókáknál, itt is a kilenc farkúak a legkiválóbbak, legmisztikusabbak. A több farokkal rendelkező borzokat "kakunak" is nevezik. A kakuk a legkisebb bidzsúk, és remekül álcázzák magukat a földben, a földmágia mesterei. Nagyon nehéz eggyel is összefutni. A mujina föld alatt vadászik zsákmányára, olyan módon, hogy áldozata alatt kiás egy darab földet, és megvárja amíg az a nyitott szájába pottyan.