Tanuki,  magyarul japán nyestkutya. Nyugaton gyakorta nézik borznak, vagy mosómedvének. Pedig e kettővel ellentétben, általában szerencsét hoz, vidám és pajkos.Egész Japán szerte gyakoriak a tanuki szobrok, templomok, szentélyek, éttermek, és különösen tészta boltok bejáratainál. Gyakran van ezeken hatalmas, kúp alakú kalap, kanna a kezükben, vagy szaké az egyik, váltó, esetleg üres pénztárca a másik kezükben. A hagyományos tanuki ábrázolásokon azonban, rendszerint nagy kerek hassal, és hatalmas földig érő herékkel, ábrázolják őket. Amit a hátára vet, mint utazó a poggyászát, vagy dobként használja.Ez a mulatságos ábrázolásmód a Kamakura-korban alakult ki. Újabban készültek olyan megjelenítések is, ahol a heréik helyett a hasukon dobolnak. Japánban november 8-át a tanukik ünnepévé nyilvánították, mivel a tanukik nyolc különleges jellemvonással és tárggyal rendelkeznek, ami szerencsét hoz, és a császár is ebben a hónapban teszi híres látogatását. Nyolc szerencsés jellegzetessége az alábbi: (1) Egy olyan bambuszkalap, ami megvéd a bajjal szemben. (2) Nagy szemek, amivel észlelni lehet a környezetet, és segít meghozni a jó döntéseket. (3) Az erényt jelképező szakés palack. (4) Nagy farok, ami állhatatosságot és erőt ad, segít a sikerekben. (5) A hatalmas herék, szerencsét jelentenek a pénzügyi életben. (6) Egy értékpapír, a bizalom szimbóluma. (7) A nagy has, merész határozottságot jelképez. (8) A barátságos mosoly. A Kamakura- és Muromacsi-korból fent maradtak tanukikról olyan mondák is, ahol vészjósló gonosz alakként jelennek meg. Például ebben a korban íródott otogizósiban található "Kacsi-kacsi Jama" című történet is ilyen. Ez a mese, egy olyan tanukit mutat be, aki agyonüt egy öregasszonyt bottal. Majd miután megfőzte, felszolgálja azt a mit sem sejtő férjének. A folklórban fent maradt egy ironikus recept is "Tanuki leves" névvel. A legtöbb történet azonban ártalmatlan lényként mutatja be ezt az állatot, aki a társadalom tevékeny és hasznos része. Több kolostornak, vannak legendái arról, hogy egy régi szerzetesük, valójában alakváltó tanuki volt. Mielőtt átváltozik, a tanuki falevelet tesz a fejére. Főleg nagy pocakú, nőcsábász csavargók vagy kolduló szerzetesek alakját öltik magukra. Néha úgy tartották, hogy a tanuki valójában egy Cukumogami, egy olyan használati tárgy ami életre kel miután legalább száz évig használták. Egy híres történet a "Bunbuku Csagama" egy olyan tanukiról mesél, aki teáskannává változott, így tréfálva meg egy szerzetest. Egy másik legenda azt meséli el, hogyan csapott be egy tanuki egy vadászt. Azzal, hogy faággá változtatta a karjait, és egy fa mögé állva időnként kinyújtotta azokat. A mesebeli tanuki imádja a szakét. Az italért azonban sosem fizet, csak pénznek álcázott faleveleket ad a kocsmárosnak, s mire a trükkre fény derülne, a tanuki már árkon-bokron túl jár.