|
Az orosz–japán háború (1904-1905) Oroszország és Japán háborúja volt a 20. század elején, elsődleges tétje pedig az, hogy a két nagyhatalom közül melyik lesz a Távol-Kelet (elsősorban Kína és Korea) gyarmatosítója. Japán célja a gyarmatszerzésen túl a terjeszkedő Oroszország kiszorítása volt az ázsiai területekről, Oroszországé pedig minél több keleti gyarmat megszerzése. A nyugati nagyhatalmak többsége (legalábbis a média) Japán pártján állt, kivéve Németországot (II. Vilmos német császár attól tartott, hogy a háború az Európára törő „sárga veszedelem” előjátéka).
A fő csaták Port Arthur kikötő-erődítményénél, a Liaodong-félszigeten és a Port Arthurtól Harbin városáig húzódó vasútvonal mentén zajlottak. A háborút általában a japánok katonai felsőbbsége jellemezte és az ő győzelmükkel zárult.
Közvetlen előzmények
Minthogy Oroszország 1900-ban megszállta Mandzsúriát, és azt Japán felszólítására sem volt hajlandó kiüríteni, sőt befolyását Észak-Koreára is ki akarta terjeszteni, Japán megszakította a tárgyalásokat és hadüzenet nélkül megtámadta az orosz tengeri erőt.
Harc:
A Japán Birodalom 1904. február 8-án üzent hadat az oroszoknak, ám három órával azelőtt, hogy az Orosz Birodalom megkapta volna a hadüzenetet, a Császári Japán Haditengerészet megtámadta a Port Arthurban állomásozó csendes-óceáni orosz flottát. A megdöbbent II. Miklós cár nem akarta elhinni, hogy japán hadüzenet nélkül támadott. Egyik minisztere arról biztosította, hogy japán nem fog harcolni. Oroszország csak hat nap múlva üzent hadat Japánnak. A Montenegrói Fejedelemség is küldött hadüzenetet a japánoknak, ezzel fejezve ki morális támogatásukat Oroszországnak (cserébe azért, hogy az oroszok támogatták Montenegró erőfeszítéseit az Oszmán Birodalommal szemben). Logisztikai okok miatt azonban Montenegró nem küldött saját csapatokat, Japán ellen pedig csak azok a montenegrióak harcoltak, akik az orosz haderő katonái voltak.
Tengeri csata Port Arthurnál
Még a hadüzenetet megelőzőleg a japán hadihajók 1904. február 6-án a csemulpói kikötőben két kisebb orosz hadihajót elsülyesztettek, majd február 9-én a Togo admirális vezette japán flotta torpedótámadással Port Artur külső kikötőjében három orosz hadihajót harcra képtelenné tett. E kihívásra Oroszország még aznap hadat üzent Japánnak.A további japán hadműveleteknek vezéreszméje az volt, hogy amíg a Port Arturban álló orosz flottát sakkban tartják és nem engedik kifutni a nyílt tengerre, addig a japán szárazföldi haderők Koreában, a Kvantung-félszigeten és Mandzsúria déli partjain partraszállnak.
Április 13-án Makarov tengernagy az orosz flottával kitört ugyan Port Arturbói, de már a kikötő előtt vereség érte (s ő maga is odaveszett), ami után az orosz flotta tétlenül vesztegelt Port Artur kikötőjében.
A japán invázió
Ezalatt a Kuroki tábornok vezette 1. japán hadsereg átkelt Koreába, és ezt május 1-jén, a Jalu folyóig elfoglalta, majd ugyanitt az orosz erők felett diadalt aratott. Eközben a japánok a Liaotung félszigeten partra tették a 2. és a 4. Hadsereget Oku, illetve Nodzu tábornok vezetésével.
Az Oku tábornok vezette 2. japán hadsereg a Kvantung-félszigeten szállt partra[forrás?] és az itt álló orosz haderőket Port Artur várába szorította. Bár ekkor az oroszok megkísérelték Port-Artur felmentését, Oku tábornok, kinek hadseregét most már a Dél-Mandzsúnában partraszállt és Nogi tábornok (1849-1912) vezette 3. japán hadsereg is megerősítette, Vafangkounál június 15-én az orosz felmentő sereget megverte. Ugyanez a sors érte a Korea ellen támadó Rennenkampf tábornok orosz lovasságát is.Május végén hajózott át és Takusanban szállt partra a Nodzu tábornok vezette 4. japán hadsereg, ami után Nogi tábornok csapatai Port-Artur ellen fordultak, és ezt ostrom alá vették.
Port Artur ostroma
Közben Nogi tábornok megerősített csapatai július végén hozzáfogtak Port Artur ostromához. Igen véres tusa közben az orosz flotta augusztus 10-én kitörést kísérelt meg a várból, de a Togo admirális vezette japán flottával szemben igen nagy vereség érte. Ugyanezen sorsra jutott a Vlagyivosztokból kihajózott orosz flotta is. Port Artur 1905. január 2-án kapitulált, mire Nogi ostromló és a japánból beérkező 5. hadsereg is Mandzsúriába, a főerőkhöz csatlakozott.
A döntő mukdeni és csuszimai orosz vereség
A döntő nagy csata Mukdennél ment végbe február 24. – március 10. között, ebben a Kuropatkin vezette orosz haderők még idejében kimenekültek a japán haderők alkotta ölelő karokból.A sorozatos vereséqekért felelősségre vont Kuropatkin helyét Linyevics tábornok vette át ama szándékkal, hogy a küzdelmet folytatja.Közben, 1904. október 15-én Oroszország a balti-tengeri flottáját is Kelet-Ázsiába irányította Rozsdesztvenszkij tengernagy alatt, hogy Port-Arturt mentse fel az ostrom alól. A hajóhad részben a Szuezi-csatornánAfrika megkerülésével elért ugyan a Koreai-tengerszorosba, de itt, Csuszima szigetétől keletre, május 27. – 28. közt teljesen megsemmisült a Togo japán admirális vezette hajóhaddal való harcában (35 hadihajó és 10 000 ember pusztult el).Ez a nagy vereség eldöntötte a háború sorsát, és az Amerikai Egyesült Államok közvetítésére Portsmouthban megindult a tárgyalás, ami 1905. szeptember 5-énbékére vezetett. Oroszország kivonult Mandzsúriából, lemondott Szahalin sziget déli feléről és Port Arturról, Korea pedig japán befolyás alá kerül.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
