A Love Hotel történelme az Edo-kortól (1600-1867) vezethető vissza, ebben a korszakban a Chaya teaház nevet viselték. A Meiji-korszakban (1868-1912) a vasút építés következményeként Shinbashi környékén egyik a másik után nyitott meg.  Ekkor politikai és üzleti találkozók helyszínéül szolgált, ahol már megjelentek a gésák is.  A II. Világháború okozta lakhatási problémák miatt, az akkori Love Hotelek oldották meg. A II. Világháború után 1955-ben kiadták a prostitúcióról szóló törvényt, melyben eltörölték a piroslámpás negyedeket, ennek következményeként kialakultak a Tsurekomiyadok, melyek fogadóként üzemeltek nagyobb vendégforgalommal.  Ez annak köszönhető, hogy az akkori lakhatási viszonyok nem voltak megfelelőek arra, hogy egy párnak privát szférája legyen, mivel a házak egy nagy közös térrel rendelkeztek, mely így egy tömegszállás volt. 1960-ban Ami Yi Xin által tervezett hotel egy teljesen új fejezetet nyitott a Love Hotelek történelmében. A tervező szexualitásra helyezte a hangsúlyt és ilyen és ehhez hasonló szolgáltatásokat tett elérhetővé, például: segédeszközök, forgatható ágy. Egy év alatt (1961) Tokióban már 2700 ilyen típusú szálláshely üzemelt. 1963-ban Ishikawa prefektúrában azon belül is Kagában megnyitott az első motel, mely a Motel Hakuriku nevet viselte. A Tsurekomiyadokkal ellentétben ez a vasútállomás mellett üzemelt, ahol a párok találkozhattak. 1970-ben a Tsurekomiyadok hivatalosan is átvették a Love Hotel nevet, ezzel utalva a szálloda szolgáltatás körére. Az első hivatalos love hotel az Elizabeth nevet viselte. Az ugyan ebben az évben zajlott Osaka-i Világkiállítás hatására, egyre több love hotel vett fel nyugatias nevet, például: Niagara, Royal, New York. 1973-ban megnyílt azt első kastély stílusú love hotel ( Meguro Emperor), mely havonta 40 millió yen bevételt termelt. 1990-től megfigyelhető, hogy a szállodák már inkább a női igényekhez igazítva alakítják ki szobáikat és szolgáltatásaikat egyaránt, például: Hello Kitty szoba. 

 

 

A Love Hotelek ma is a párok számára kialakított szálláshely, melyet a szállodaipar boutique szállodának ismer el. Működését rendelet szabályozza, mely kitér arra is, hogy mivel a love hotel sexuális tevékenységet folytat, ezért a közmédiában nem reklámozhatja magát. Ebből következik, hogy a hotel épülete maga a reklámfelület azzal, hogy minél díszesebb és figyelemfelkeltőbb. A helyszínt tekintve leginkább a belvárosban találhatóak meg, továbbá külön negyed is üzemel számukra ( Ehime Imaizumi). Megtalálhatóak még autópálya és tengerpart közelében is.  Szolgáltatás tekintetében az első és legfontosabb a diszkréció. Az épület nem rendelkezik sok ablakkal, továbbá nem üzemel recepció, így a kívánt szobát automata segítségével választhatják ki a vendégek. Egy szoba azonban minimum 3 maximum 24 órára bérelhető ki.  Szolgáltatások közé tartozik még a beépített vízágy, jelmez bérlés, karaoke és a plafonra szerelt tükör. Árakat tekintve egy olcsó szálláshelynek minősíthető: hétköznap napközben a legolcsóbb, péntek- szombat este és ünnepnapokon a legdrágább. Olcsósága miatt számos turista választja rövid megszállásra.

Számukat tekintve, míg 1961-ben 2700 love hotel működött 2005-ben már elérte a 30 000-es számot, mely 200 millió vendégforgalmat bonyolított le. 2009-ben már 37 000 hotel üzemelt, éves szinten 500 millió vendéggel, ami a japán összlakosság 2%-a. Az éves bevétel 2009-ben pedig körülbelül 40 billió dollár volt.